1978 egyik áprilisi napján ragyogott rám először az aranyszínű korong Kisújszálláson. Fényképezőgépet is itt vettem először a kezembe, és első képkockáimat is itt készítettem egész fiatal koromban. A fotózáshoz bátorítást, ösztönzést az akkor még „Fény-szöv” stúdióban kaptam az ott dolgozó fényképész hölgytől. Fittyet hányva minderre, akkor mégis a másik „szerelem", az elektromosság győzött. Törökszentmiklóson végeztem a középiskolát, mint villanyász. A fotózást egy időre száműztem. Rögös utam folytatásaként rövid ideig még szülővárosomban időztem, de ez a korszakom hamar véget ért. A fotózás iránti vonzalmam viszont ismét a felszínre tört. Most Győrött járok nyitott szemmel témákat keresve. Alapjában véve mindenevő volnék, bár mondhatnám, hogy Slow Hand vagyok és azokat a témákat részesítem előnyben, amik nem futnak el előlem. A portré fotózás rejtelmeit szívesen boncolgatom. A makrózás, Alice-i csoda országában is tiszteletemet tettem, de nem maradtam sokáig. Vonzalmam lankadatlan maradt a sok elpazarolt év ellenére is a fotózás iránt, úgyhogy most veszem a gépem és indulnék is engedelmetekkel.